A csakrák az ember energiamezőjében, étertestében található örvénylő és egymással is kommunikáló energiaközpontok. Találkozási pontok is egyben, amelyek a léthez tartozó tudatossági szintet tükrözik. Jelentésük a szanszkrit “cakra” (ejtsd csakra) szóból származik, melynek jelentése kerék, korong. Mindannyiunk bensejében hét, kerékhez hasonlatos csakra forog. Óramutató járásával megegyező, örvénylő vízhez hasonló mozgásuk biztosítja, hogy az energia a belsejükbe kerüljön környezetünkből.

Ha a forgási irány megváltozik és kifelé irányul, az energia a csakrákból kiáramlik. A forgási irányok váltakoznak, hogy az egyensúly a szervezetben megmaradjon. Az indiai filozófia szerint a csakrákon keresztül hullámzik az ember testében az életető energia vagyis a prana.  Az életenergiát nemcsak befogadják, hanem módosítják és fizikai síkon transzformálják. Egy jól működő csakra megtartja az energiát. Ha az energia a csakrákban nem marad meg tartósan, annak több oka lehet. Amikor túlterheltek, stresszesek, feszültek vagyunk, rossz gondolataink vannak, akkor a csakrákat érdemes időközönként feltölteni, harmonizálni, nehogy valamelyik alulműködése egy másik túlműködéséhez vezessen. A negatív irányú hangulatváltozások, minden esetben energiavesztéshez vezetnek, míg a pozitív irányú hangulatváltozások a csakrát energiafelvételre késztetik. A csakrákat a tudatra ébredés kezdetén rendszerint fénykerekekként látni, vagy pedig a hely aurájaként, amely különböző színekben pompázik. Minden csakrának elsősorban biológiai funkciója van. A csakra a fizikai test megfelelő testrészének idegeivel áll közvetlen kapcsolatban. Az idegrendszeren keresztül látja el energiával és ezáltal információkkal is a szerveket, végtagokat és a sejteket. Ha a test egy területén – például egy szerv aktivitása által – energiatöbblet keletkezik, akkor a megfelelő csakra a környezetbe vezeti el a fölösleges energiát. Ha a táplálékláncon át valamilyen okból megszűnik a test energiaellátása, az ember képes bizonyos ideig a csakrákon keresztüli energiaellátás segítségével is élni. Csakráink fejlődése összefügg életkorunkkal. Fogantatásunk pillanatától halálunkig mindig fejlődnek, alakulnak, attól függően, hogy mik a szükségleteink, és milyen a lelki állapotunk.

A hét nagy csakra ugyan nem észlelhető anatómiai értelemben, ám metafizikai úton összeköttetésben áll a fizikai test bizonyos rendszereivel. Az egyetemleges élet-energia a gyökércsakrából kiindulva halad a koronacsakra irányába, mintegy összefüggő láncra fűzve azokat. Mivel mindegyik csakra az ővele szomszédos csakrákon felül a test több pontjával – szervével – is kapcsolatban van, ez a kapcsolat alkotja a „működő egész”-et. Belátható, hogy ezek bármelyikének nem megfelelő működése – az elszenvedett energiahiány miatt –, felboríthatja az élet egyensúlyát, azaz betegségeket okozhat. Ha a csakra normálisan működik (vagyis az óramutató járásával megegyező irányba forog), akkor a csakra nyitott, így fel tudja venni a környezetből az energiát. A hét fő csakrán kívül mellékcsakráink is vannak, amelyek a tenyéren és a talpon találhatók. Tehát a csakrák mozgása, nyitottsága vagy éppen zártsága nagy hatással van testi-lelki egészségünkre. Ezért a szellemi gyakorlatok, testmozgás, jóga és egészséges táplálkozás segítségével nagyban hozzájárulhatunk testünk energiaközpontjainak helyes működéséhez, vagyis az egészséges élethez. Az általánosan elfogadott rendszer szerint 7 fő csakra van.